Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, író, költő, a Párbeszéd Ház igazgatója 

“Más juhaim is vannak, melyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra” – hangzik a János-evangéliumból választott papi jelmondata az idén 67. évét betöltő Szabolcs atyának, aki lelkipásztori és kulturális területen is páratlanul gazdag (és folyamatosan gazdagodó) életművet mondhat magáénak. A Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett, majd filozófiát és teológiát tanult Esztergomban és Budapesten. 1968-tól a Regnum Marianum közösség tagja. 1974-ben szentelték egyházmegyés pappá. Bernecebarátiban, Nyergesújfalun, Szécsényben, Budapest-Angyalföldön és Budapest-Herminamezőn szolgált világi papként, majd 1981-ben Belgiumba távozott, és 1982-ben kérte felvételét a jezsuita rendbe. A magyar provincia torontói noviciátusának elvégzését követően 1984-ben letette szerzetesi fogadalmait. 1985-től a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tagja, 1987-től tisztje. 1985-től 1994-ig A Szív jezsuita magazin szerkesztője, majd kiadója. 1990 januárjában, az első szabad választások előtt a lapot Kanadából visszatelepítette Magyarországra. 1990-től a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) alapító tagja és sok évig alelnöke. 1990 és 1994 között az induló Szent Ignác Szakkollégium lelki vezetője. A Szentjánosbogár mozgalom alapítója és vezetője 1990-től. 1993 és 2008 között a dobogókői Manréza Lelki és Kulturális Központ alapító vezetője. 2008-tól 2013 újra Kanadában, a torontói Szent Erzsébet templom plébánosaként szolgált, 2014-től a rend budapesti kulturális centruma a Párbeszéd Háza igazgatója. Számos más szolgálata mellett (a teljesség igényével az arckepcsarnok.jezsuita.hu oldalon tekinthetők át Szabolcs atya tisztségei) az újjáalakuló magyar jezsuita rendtartomány gazdasági konzultora, illetve ökonómusa 2017-ig. Szerzetesi feladatai mellett aktív íróként, költőként és versfordítóként, illetve képzőművészeti kiállítások kurátoraként.